A jogászprofesszor
Angyalfejes díszítőelem az ELTE jogi karának Egyetem téri épületében (Domaniczky Endre felvétele)
A tudományos munkavégzés során Mádl Ferenc kezdettől fogva magas követelményeket támasztott magával szemben. Egyrészt úgy vélte, hogy a tudományos munka az oktatás és a kutatás egységére épül, ezért az órái megtartása mellett is szerteágazó kutatási és publikációs tevékenységet folytatott. Másrészt hangsúlyt helyezett a kutatási eredmények megismerésére és kicserélésére, ezért folyamatosan részt vett, illetve – házigazdaként – vendégül látott tudományos rendezvényeket. Álláspontja szerint nemzetközi szinten kell az élvonalban lenni – témaválasztásai (különösen a nyugat-európai integrációs folyamatok, illetve a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának jogintézményei), amelyek a szocializmus időszakában hazai mércével mérve marginálisnak számítottak, nyugat-európai és amerikai szakmai körökben széles körben tették ismertté a nevét. Számos munkája – könyvei és tanulmányai – jelent meg idegen nyelven, és az 1980-as és 1990-es években jelentős nemzetközi szakmai szervezetek tagjává választották vagy delegálták.
Mádl Ferenc két munkájának angol nyelvű kiadása (Domaniczky Endre felvétele)
Mádl az egyetemi hierarchiában gyorsan haladt felfelé, és 1975-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1982-1989 között az ELTE ÁJK Civilisztikai Intézetének igazgatója, 1987-től a Nemzetközi Magánjogi Tanszék vezetője volt. Kezdettől fogva részt vett a polgári jogi tárgyak oktatásában, de a Világhy professzor által rábízott kereskedelmi jogi speciálkollégiumból az évek során két új tudományterület, a nemzetközi kapcsolatok joga, illetve az Európa-jog nőtte ki magát. Mádl tehát oktatóként legalább annyira sikeresnek számított mint kutatóként: nem csupán összegzett, hanem újat is alkotott, amelynek révén az általa művelt tudományterületeken több évtizedes távlatban meghatározta a kutatási irányokat.