Mádl Ferenc 1956 májusában áthelyezéssel került az újpesti bíróságról a Magyar Tudományos Akadémia Hivatalába. Sokoldalú nyelvtudásának köszönhetően – ekkor már három nyelvet (német, angol, francia) használt magabiztosan – a titkári feladatok mellett gyorsan bekapcsolódott a tudománydiplomáciai ügyek intézésébe is.
Miközben hivatalnokként legfontosabb feladata a jogtudomány “szervezése” volt, egykori tanáraitól – így Nizsalovszky Endrétől és Eörsi Gyulától – arra is lehetőséget kapott, hogy részt vegyen a jogi tudományos életben: publikáljon és konferenciákra járjon. Hamarosan több szaklap szerkesztésébe is bevonták, és 1958-tól megkezdhette az aspirantúrát is.