A civil mozgalomban

Mádl Ferenc, a konzervatív oldal köztársaságielnök-jelöltje beszél az Erkel Színházban (a Mádl család tulajdonában, Mádl András hozzájárulásával)

Mint közös köztársaságielnök-jelölt egyértelműen vezető szerepbe került a konzervatív oldalon. Mádl kezdettől fogva hangoztatta, hogy nincsenek saját politikai ambíciói, viszont a helyzetét három cél elérésére kívánja felhasználni: a.) a konzervatív tábor egységének biztosítására; b.) barátja, Antall József politikai hagyatékának (“antalli örökség”) megjelenítésére és ápolására; c.) a generációváltás lefolytatására, mert ez a siker hosszútávú biztosításának előfeltétele. Mádl szerepe ellenzéki vezetőként abban állt, hogy ezt a folyamatot el tudta indítani, a szükséges intézmények – például a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület – létrehozásában és fennmaradásában döntő szerepet vállalt, és – saját kapcsolati hálójának rendelkezésre bocsátása révén jelentős szerepet játszott a konzervatív oldal megújításában. 

Az 1998-as választási győzelmet követően – előzetes terveinek megfelelően – visszatért az egyetemre.

A választások után Mádl Ferenc – előzetes terveinek megfelelően – visszatért az egyetemre. A konzervatív oldal választási veresége és szétzilálódása szomorúsággal töltötte el, de semmilyen közéleti céllal vagy tervvel nem rendelkezett. Az 1995-ös köztársasági elnökválasztáshoz közeledve korábbi politikustársai vetették fel a nevét, mint aki képes lenne a konzervatív tábor egységének megjelenítésére. Mádl tisztában volt azzal, hogy jelöltsége csupán szimbolikus, hiszen az akkori köztársasági elnök stabil parlamenti többséggel rendelkezett. Mégis elvállalta a jelöltséget, mert mély meggyőződéssel hitte, hogy „[p]olgári alternatíva nélkül mit sem ér az egész rendszerváltozás.”