Az akadémikus

A Magyar Tudományos Akadémia lépcsőháza (Háttérben Bessenyei György szobra látható) (Nextage Production Kft. felvétele)

Bár Mádl – egykori mentora, Világhy professzor hívására – az 1960-as évek végén visszatért a pesti alma materbe, ez nem járt az akadémiai kapcsolatainak megszakadásával, illetve akadémiai feladatainak feladásával. Éppen ellenkezőleg: egyetemi munkája mellett évtizedeken keresztül részt vett a tudományos fórumok munkájában, a tudományszervezésben, sőt – a jogi könyvkiadási tervek összeállítása révén – az adminisztrációs teendők ellátásában is. Mindeközben fokozatosan előre haladt a tudományos ranglétrán is: 1974-ben megvédte doktori értekezését (Az Európai Gazdasági Közösség joga), majd 1987-ben az Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává választották. Bár elsősorban oktatási és kutatási feladataira koncentrált, 1984 és 1990 között – a Tudományos Minősítő Bizottság titkáraként – részt vállalt az akadémiai adminisztrációban is.

1990-es politikai szerepvállalását követően Mádl – bár 1990 és 1994 között miniszterként a tudománypolitikáért is felelt – igyekezett távolságot tartani az akadémiai ügyektől – elsősorban annak érdekében, hogy a közéleti munkáját kísérő nagyobb médiaérdeklődés a tudományos munkát ne zavarja. Főként ennek következtében, bár mindvégig hangsúlyozta az Akadémiához való kötődését, és lehetőség szerint miniszterként és köztársasági elnökként is részt vett az éves közgyűléseken, az akadémiai ügyeket a rendszerváltozást követően már csak távolról kísérte figyelemmel.