Budapest

Az ELTE jogi karának épülete Budapest belvárosában (Domaniczky Endre felvétele)

A fiatal Mádl Ferenc – fejlett diplomáciai érzékről téve tanúbizonyságot – 1953 augusztusában a fővárosba utazott, és ott az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karának frissen megválasztott dékánjától, Világhy Miklóstól kért segítséget. Ő, miután végighallgatta, úgy döntött, hogy támogatja a tehetséges diákot, aki 1953 őszétől az ELTE jogi karán folytathatta tanulmányait.

Világhy professzor, a 20. század egyik legnagyobb magyar polgári jogásza, azonban nem csak az egyetemváltásban segédkezett. Mádl az ő “diákköröseként” mélyült el a polgári jogban, és kezdett el felkészülni a tudományos pályára.

A vízválasztó az 1955-ös év volt, amelynek tavaszán a végzős Mádl dolgozatával megnyerte az országos jogi diákversenyt. Bár vidéki származásúként és párttámogatás híján nem sikerült az ország legfontosabb jogi karán bent maradnia, a szakmán belül már számoltak vele, ezért egy rövid bírósági kitérőt követően 1956-tól, volt tanárai támogatásával a Magyar Tudományos Akadémián folytathatta pályafutását.